A kávéházak elszaporodása a 19. század második felére tehető. Idővel meghatározó színterei lettek a társadalmi életnek, baráti társaságok, szakmai csoportok találkozóhelyévé váltak, ahol meg lehetett vitatni a politikai és kulturális élet eseményeit, hiszen az ide betérők pihenés közben rengeteg folyóirat, újság és lexikon áttanulmányozásával üthették el az időt. Az élénk forgalomból adódó használat miatt, a bútorzat terén elsősorban a praktikumot tartották szem előtt. A kávéházakat három állandó alkotóelemmel lehetne talán leginkább jellemezni: Thonet székek, kárpitozott plüss, vagy bőr pamlagok és megfelelő világítás az olvasás miatt. A nagy kirakatméretű üvegablakok, és a márvány asztallapok is hozzátartoztak a praktikus berendezéshez. A képen látható garnitúrának asztala márványlapos, a székek pácolt, hajlított fából készültek, az ülőlapon ferde csíkban sötétebb virág-bordűrrel mintázottak. A székek hátoldalán cégjelzés: Jakob&JosefKohn. A veszprémi Elite Kávéházban használták, amit 1940-től Lohonyay József (a temetőhegyi Lohonyay étterem tulajdonosának egyik fia) bérelt.
